Dockypapa Hozzászólásai

Nagyon jó film! A maga brutalitásában is kedvelhető, ahogy a főszereplő is.

Érdemes megnézni, mert alapvetően kicsit morbid, olykor gusztustalan, jóféle fekete humor. 

Liam Neeson egyik legjobb filmje. Karaktere nagyon tetszik, szimpatikus figura. A történet nem túl bonyolult, de jól esik az embernek, hogy az elvárt módon zajlik minden.

Kaland, romantika, izgalom, ármány és szép tájak, minden adva van egy nagyon jó filmhez. Ám nem mindegy, hogy miből, mennyit adagolunk, mikor keverjük hozzá, s mennyire van kidolgozva egy-egy szál. Ebben a valóban látványos kalandfilmben minden benne van, talán kicsit túlzott mértékben is. Még egy homályos indián rokoni szál is említésre kerül, ami legfeljebb a musztángokhoz való vonzalmat látszik igazolni, semmint a főszereplő megjelenését. Könnyed kalandfilm, kiszámítható fordulatokkal. Az átlagosnál szebben fényképezve és sűrű cselekménnyel, ami mégis érthető, követhető. A végén szinte meglepő. hogy a meseszerű történetnek valóságalapja is van.

Bár az első 10-12 perc baljóslatú végkifejletet ígér (olyan szempontból, hogy brutálisan vacak filmet nézünk majd 2 órán át), a későbbiekben alaposan rácáfol a film a félelmeinkre. Az ember egy Csupasz pisztoly jellegű bugyutaságot feltételez, vagy a Johnny English szintű kémfilmet, de be kell ismerni, hogy ez bőven több ezeknél, sőt, egészséges kacajjal tud megörvendeztetni. Na, azért ne várjunk Colombo felügyelőhöz méltó pengeéles logikai szálakat, de még így felette van az átlagnak. Bátran mondható, hogy nem bánjuk meg a rá szánt időt, mert (bár érinti, de ) nem csak az altesti poénokra alapozza a sikert.
Összességében (magamat is meglepve ezzel) 7 pontot adok rá, s nem csak a Budapesti helyszínek miatt.

Egy tagadhatatlanul érzékenyítő vígjáték, amely az érzelmek kavalkádját nyújtja. Az egyik pillanatban röhögsz, majd mosolyogsz, hirtelen valami a szemedbe repült, hmmm, könnyezik egy kicsit az ember, de aztán megint mosolyra hajlik a száj, hogy később legörbüljön. Az érzelmek hullámvasútja ez a film, és ez a jó benne. Ha valaki még nem látta, ne hagyja ki! Nagyon jó színészi játék és megfelelően adagolt érzelmek. Megtörtént eseményeken alapul, ami elsőre elképzelhetetlennek tűnik, utána viszont már természetes, s bárcsak mindenkinek az lenne...

Olykor szatirikus, néha groteszk, máskor könnyfakasztóan torokszorító film egy kifordult világról, az emberi butaságról és a szeretet gondolkodásformáló erejéről.
Keserű, fanyar humor szövi át a cselekményt, ami alapján vígjátéknak könyvelhető el, de nagyon mély húrokon játszik. Jól kifigurázza a buta, megvezethető embereket, és jól rámutat arra, hogy az ember nem születik, nem születhet nácinak. Az emberi jót, az eredendő jóságot egy kis szeretet előhozhatja a lelkekből.
Waititi nagyon jól pengeti a különböző húrokat az érzelmek terén, s még a színészi játéka is kiváló volt. A film nem a számtalanszor elcsépelt sablont használja ebben a témakörben, ezért maximálisan élvezhető, megtekintésre ajánlott, 9 pontot (legalább) érdemel!

Még jóval az Oscar kiosztása előtt láttam. Nekem nem annyira thrillernek, sokkal inkább fekete humorú (abszurd) vígjátéknak tűnt.

Fordulatos film, ami nem egyszerűen krimi, olykor szinte thrillerbe hajlik. Nagy hibája, hogy többféle szálon futó cselekményt szeretne egybefűzni egy katartikus végkifejletben, de ez annyira nem sikerül, hogy nem derül ki sem az ex-boxoló konfliktusa volt edzőjével, sem az elcsalt(?) mérkőzése, s ezáltal konfliktusa, vagy egyáltalán miért került börtönbe. Nem tudni, hogy miért volt sikertelen a kaszinórablás, s az is homályos, hogy a testvérpár múltjában mi az a sötét folt. A rendőrlány és édesapja közti feszültség is több, mint az édesanya elvesztése utáni fájdalom és féltés okozta problémák. Elképzelhető, hogy az alkotók szándéka éppen az volt, hogy magunk kreáljunk válaszokat, gondoljuk tovább a filmet, de ebből a kevesebb több lett volna. A befejezés pedig egyenesen elkapkodott.
5 pontot adok neki, a feltöltésért köszönet!

Szinte horrorba hajló thriller, ami leginkább bosszúszomjat ébreszt az emberben. A befejezés meghökkentő, de sokkal inkább realisztikusabb, mint elvárnánk, viszont egyenesen dühítő. Az egyszerű történet sablonos, és egy ideig kiszámítható vonalon fut. A szokásos kis bosszantó elemek sem hiányoznak (nem indul a kocsi, futás közbeni sérülés, megmentőnek vélt idegen, stb.), de az egészet a lezárás teszi egyedivé. Erre a filmre pár napig visszagondol az ember, s lefuttat pár alternatív befejezést fejben. 

Alapvetően didaktikus ("szájbarágós") film arról, hogy mennyire idióta az erőltetett közösségi élet, a "munkahelyed a családod" filozófia, a nálunk, volt kommunista országokban ifi-tábor érzésnek nevezett "jól érzed magad, ha beledöglesz is!" hangulat, a semmi magánélet, csak magamutogatás trendi élménye, s az ezzel párban járó sunyi bujkálás azoktól, akik az egészet ránk szabadították.

Többet vártam a filmtől. Igaz, hogy nem kell egy bosszúállós filmnek feltétlenül egyvégtében vérben tocsognia, de olykor már didaktikus módon sem kellene a nézőbe sulykolni a főszereplő fájdalmát és bosszúvágyát, mert anélkül is érthető a motivációja. Hihetetlenül gyors regenerálódásai pedig lenyűgözőek. Meglövik, megverik, megszúrják, de mindezek alig-alig csökkentik képességeit. Az számomra külön fájdalom volt, hogy a magyar szinkronhang teljesen idegennek hatott Banderas karakterétől.
5 pontot kap a 10-ből, de csakis azért, mert Banderas nagy kedvenc és jól áll neki az idő múlása!

Egyszerű, de nagyszerű.... lehetne.

Jézusmária, hogy stílusos legyek! Mi ez a gyalázat? Egy fantasztikus felépülés, egy nagy szerencse története vallási mázzal nyakonöntve. Valóban meghatóan kezdődik, s a hitében bizonytalankodó anya önfeláldozó kitartása tényleg szívszorító. De az utolsó 20 perc valami  olyan, ami a kevésbé hívőknek, vagy nem hívőknek inkább nevetséges és álságos. Az orvos elmondja, hogy az idegrendszer hibáján alapuló emésztési rendellenesség éppen az idegrendszert ért traumatikus hatás miatt állhatott helyre. A jó öreg ruszki módszer, "Csapj rá egy nagyot, oszt működik!" jelen esetben is bevált. Ezt gyorsan felhasználta a család egyfajta isteni csodaként.

Edward Norton, Sir Anthony Hopkins, Ralph Fiennes garancia a jó filmhez. Számomra "többszörnézős" kategória, s minden alkalommal lenyűgöz a színészi játék.